Már olyan rég eltüntél és én nem hiszem el hogy elfelejtettél
És nem tudok beletörődni, hogy magadtól ellöktél.
Azt mondtad te is szeretsz és fáj, hogy szenvedni látsz,
De tudom, hogy a sötétben éjjelente mégis másra vársz.
Aztmondtad szenvedsz te is nélkülem, és hogy hiányzom neked
De később csak azt láttam, hogy hazugság volt minden.
Ha hallasz még kérlek gyere vissza,
és mi szép volt éljük át újra .
Mert megbocsájtok minden rosszat,
Mert szívvem nem enged új útra.
Emlékszem mikor előszőr öleltél nem hittem el, hogy létezel,
És mikor hozzám bújtál tudtam egyszer teleszel a végzetem.
Tudom, te élvezed, hogy szenvedek, tetszik neked,
És nem tudok beletőrődni, hogy csak játszottál velem.
De ez a pár sor pecsét arra ,hogy feladom, nem kereslek többé,
Van kiút és rengeteg ösvény..
És ha egyszer úgyérzed megbántad amit tettél,
szivemben helyed ottmarad örökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése