Már nincs többé pillanat mely boldogságom okozta
Már elhunyt az a szív mely szerelmemet fokozta.
Nincs már más csak sötét kietlen táj,
Ott fekete ruhában egy nő szívében gyász.
Ott a sötét erdő legmélyén bolyong a lélek,
És én álmomban hozzád mindig vissza térek.
Bolyong a lélek emlékek után kutatva,
s közben félve lép köves utakra.
Megbotlik újra hisz énjét nem találja,
Nállad hagyta szivével ezért öltözött gyászruhába.
S míg lelkét, énjét vissza nem kapja,
a pillanatokat összetört szívével örökké gyászolja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése