És ott van a remény, hogy egyszer valóra válnak.

Szegények a gazdagok, hogy annyi mindenük van,

És, hogy nem is tudják milyük nincsen,

Nincsenek álmaik, nincsenek vágyaik,

Nincsen idejük, nincsen lelkük.

Mindig félnek, hogy elvesztenek valamit.

Túl sok van nekik a borból, jó nagy hasuk van,

Nincsen idejük a reményre sem,

Nincsen nekik a reggeli levegőből,

A szél sem az övék, sem a mosolyod,

Mindenük megvan, és még sincs semmijük.



Nincsen semmim, és mégis megvan mindenem,

Gazdag vagyok álmokban, és szegény aranyban,

Ami nekem fontos, az pénzzel nem megvehető:

Barátok, szerelmek, holdfény, lelkek, napfény...



Milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen szegény vagyok,

Enyém az ég, sok van nekem a napsütésből,

Sok álmom van, amiről álmodozhatok,

És ott van a remény, hogy egyszer valóra válnak.


Tehát mindenem megvan,

A világ ideje is, hiszen enyém minden perc.

Minden, ami az enyém, szétosztható,

Minden, ami az enyém, azok a barátaim.