Amikor elhagytál azt hittem nincs értelme semminek.A vonat sínre álltam és a sötétben csak a fényt vártam. Képes lettem volna eldobni az életem, és majd akkor..majd akkor talán te is rájöttél volna mennyit értél nekem.
Aztán a vonat elindult felém és én a peronra felléptem a szellőben a halál szagát éreztem. Féltem és akkor rájöttem nem érné meg érted a sinekre lépnem.
Végig peregtek az emlékek a családom a hugom és az eltelt évek.
Hogy bár volt sok rosz hónapom de volt pár szép napom és ha felkelek elsőleg a napot látom aztán a hugom hallom azt mondja szeret megpuszil és én visszapuszilom.
Lemegyek köszönni anyuéknak. Aztán a barátaim jutnak eszembe hogy mégis csak jó lenne menni ma valamerre. És ezt átgondolva megvagyok nélküled mert az élet szédület és egy dolgod van élvezd amíg teheted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése