Ráérek majd arra, hogy mit dobtam el magamtól, nem is tudom mit várnak egy magamfajta baromtól..

Egy tükör előtt állok, könnyes szemmel nézem arcomat, nem hallom a szavad többé csak fejemben a zajokat. Mennék én de, nem lehet, 100 felé szakadnék, ha elmennél én érted a világ végére elszaladnék. Nem szeretném, ha a rossz ellepné a szívemet, de elkéstem, sajnos belepte és integet, hogy vége mára ennyi volt a lelkem is bekönnyezett, nem hordott a szívem magán még ennyire nehezet. A terhet, amely elvakít és kikezdte a sebhelyem, ami már egyszer beforrt, most meg előröl kezdhetem az egészet, de nem bírom, kitörök és elszaladok. Annyit veszek észre, hogy egy sötét úton haladok. Szaladok a semmibe a sötétséggel nyomomban így megy az én életem egy nap alatt romokba. De még várok rád, nem felejtek nem kérdezek csak várok gyenge testem remeg de akkor is megállok.
Hogy mondjam el neked, hogy többé nem leszek Veled, azt hogy Te és Én már nincs többé. Kérlek, ne várj tovább már kialudt a láng, most mennem kell tovább.
Összevissza folyt minden a képzeletem játékában vártam álltam este és mindent a sötétségbe zártam. Hirtelen jött csapás mintha átszúrnák a szívemet nem éreztem semmit csak a lelkem mélyén hideget, hisz kialudt a tűz ami a szívem mélyén lobogott. Elcsendesült minden és csak lassabban dobogott. Nem bírtam már tovább hogy a testem széjjelszakad belevésődött a neved és örökre itt maradt, hisz ígéretet tettél, felejtettél és mentél, a kapcsolattól féltél és egy másik útra értél. Nem számit, mit érzek nem számit, mit mondok, akkor nem értem, hogy mik a szemed mélyén a könnyes foltok. Nem vagyok szent, tudom, de az érzések azok igazak. Nem hazudok senkinek én elmondom az igazat, mert nem birok így élni, hogy nem tudom a választ. Nagyon félek attól, hogy a gyűlölet eláraszt.
Szeretni azt könnyű, de továbblépni nehéz, hogy viszont szeressenek, ahhoz vagyok kevés, mert gyáva féreg módon eldobtam a szerelmet. Nem küzdöttem, nem harcoltam, nem is kaptam kegyelmet. Nem éreztem a lelkem csak a benne lévő bánatot, mit láthatott a világ és a bennem lévő állatot, ami elfoglalta testem és befogadott egy ország. Az élő testem hamvait egy város felé szórták, hogy megnyugvásra leljek Istennek a karjába. Fentről nézhessek le szerelmemnek arcába. Ráérek majd arra, hogy mit dobtam el magamtól, nem is tudom mit várnak egy magamfajta baromtól, hogy elengedtem szerelmem nem harcoltam én érte, de meggondoltam, hogy elhagytál, ekkor borultam térdre. Könnyezek a bánattól, mert örökre itt hagyott, porrá lett egy könnycsepp és a szívem is megfagyott.