Mert egy nyári napon könnyedén, magadtól eltoltál...

Könnyeim csak hullanak, hisz álom lett mi voltál,
mert egy nyári napon könnyedén, magadtól eltoltál,
de Én szeretlek, ezért nem értem a tetteid,
még most is sírok utánad hallom még a lépteid..

Félek, talán a sors akarta hogy így legyen,
talán az volt mi kényszerített, hogy az életemet feltegyem,
egy lapra, amin a Te neved szerepelt
ez a név, számomra tökéletesen megfelelt..

De már nincs, már csupán álmodom a hangod,
még most is könnyes a szemem, hogyha meglátom az arcod,
tiszta szív mi eltörött, már nincsen visszaút,
magam maradtam, mert az életem oly rút..

Nélküled, mégis visszasírom a percet
mikor azt, hogy járunk-e halkan megkérdezted,
a válaszom igen volt, akkor lettem boldog,
mégis eltűnt az álom, mely szívembe örömet hordott..

Emlékszem, emlékeim magukba zárták neved,
csak remél az élet, hogy látnak még veled,
csak álmodom már rólad, egy gyönyörű álom,
mely bennem elveszett, nélküled fázom
mert Te voltál a nyár, de mára már tél lett
mert elment a srác ki egykor még féltett..

Félek tovább lépni, hisz nem akarok felednim
mert melletted oly jó volt, és megtanultam szeretnim
odaadtam a szívem és minden szeretetemm
de mit kaptam cserébe, örömöm újra kereshetem..

Már nem boldog az Élet, hisz a régi képek,
nem gyógyítják sebeim, ez az mitől félek,
mert csak az árnyékod mi megmaradt, csak azt ölelhetem
nem maradt más rólad csak egy kép, azt szerethetem..

Érted élek, érted halok, megfogadtam szeretlek,
fogadalmam teljesítem, ez az ok miért kereslek,
el nem feledlek, ezt nem várhatod tőlem,
hogy eldobjam az emlékeket és hogy elvegyenek tőlem?!

Azt nem hagyom, mert Te lettél az életem
hát hol van az igazság napról napra kérdezem
de nem válaszol senki, már nem hallom a hangod
csak magányosan lépkedek, és halkan sírok...