A nevemet súgod de éget a szó mert valaki bántott már ezelőtt.
De nem minden élő ember tolvaja annak ami szent s szép.
Miért venném el azt mit úgyis adnál?! Mi odabenn titkon vár...
Örömtől félő gyönyörű lélek elbújsz az ártó szemek elől.
Tudod az álmod mégsem küzdesz csak néz rád a hold s kulcsra zárt ajtó mögül...
A vágyad elém nem kerül..
De úgy van néha, hogy üzzük a vágyat az messziről elkerül,
S ha szeretünk eggyet megesik az, hogy a szíve másnak örül.
De nézz rám én is úgy akarom! Egymásra vártunk végül majd úgyis rájössz.
Te vagy nekem a tűz és számodra én. Hát miért ne kérném?!?
Örömtől félő gyönyörű lélek ne bújj a hívó szavam elől.
Létezhet elő ki ellopja tőled mit óvsz még. De bízom, hogy nekem adod mielőtt ellopná.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése