Olyan kemény ez a valóság az álmoktól betépek
Vándornak szólítanak,mert az álmokkal élek.
Ha megnyugszom az élet,állít fel új buktatót,
Arra tanítottak küzdjek,álljak fel,ha elestem,
Az élet nagy regényét mindig pár sor között kerestem.
De nem jött a JOKER,rá kellett jönnöm,
Hogy az álmaim egy üveggömb és szét kellett törnöm.
Szétfeszít a hiány,olyankor meg elégszek a magánnyal
Éjjelente repülök,meg beszélgetek apámmal
Néha el is megyek hozzá,mesélek neki magamról
Mesélek mi történt egy újabb élet szakaszról
Mesélem,hogy sírtam is,meg volt olyan hogy haraggal
Válaszoltam tettekre,ha nem értem semmit szavakkal
Megtanított arra,hogy ne csak remélj bízhatsz is
Hogy az élet olyan gyógyszer,nem csak vidít,de zsibbaszt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése