Gyülölettel néz most a szempár,
A szív nem hiszi el, hogy minden hazugság.
Gyülölettel néz a szempár, csalódottság tükrőződik
az ember arcán.
Csalódott mert hitt. Csalódott mert remélt.
S most úgyérzi soha többé.

Vissza tekint pár sor ereéjig,
majd örökre elbúcsúzik.
Elbúcsúzik nem szól érte több vers,
Elbúcsúzik feladta többé nem mer.

Magába zárkózik így bosszulja meg,
Amit vele tettek vissza adja egyszer,
Vissza adja még a könnyeket,
S ha melléd ül , látod majd, hogy már megvet.

Megvet hisz hazug mosolyod,
Megvet téged, s minden veled töltött pillanatot.
Megvet s nem azért mert nem kellett,
Hanem mert megcsókoltad akkor is ha tudtad, hogy nem lehet.