A dolgok változnak,Furcsának tűnik,Meg kéne értenem...Megvan a saját életed,
S nekem megvan az enyémDe csak te érdekelsz.
Tegnap együtt nevettünk,S ma itt vagyok hagyva, azt kérdezve
Hova tűnt az az idő?Valahogy egyedül maradtam.
Felnövök, és öregszem Nem akarom elhinni, hogy vége.
Ne mondj búcsút,Nem akarom hallani azokat a szavakat ma éjjel
Mert lehet, hogy ez még nem a vége kettőnknek.És bár tudtuk, hogy
Ez a pillanat el fog jönni,Ne mondj semmit ma éjjel
Ha el akarnál búcsúzni
Emlékszel még,Mikor decemberben...Megesküdtünk, hogy nem változunk?
S bár külön kell válnunk,Az érzéseink mindig megmaradnak.
Bárcsak még együtt nevethetnénk,De helyette itt állok azt kérdezve
„Tényleg itt kell befejeznünk?Nem tudjuk valahogy életben tartani?” (a kapcsolatot)
Mindketten tudjuk, hogy mit kell mondanunk- de ne maMert nem akarok így elmenni.
És ha vége van,Igaz fáj, de most a szavamat adom,
Remélem hogy mindig olyan boldog leszel, amilyenek voltunk
Amilyen boldogok együtt voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése