Beleveszek az éjszakába…

Hallom, ahogy mesélik az éjszakában
A valaha volt legdermesztőbb történetet
Hogy messze ezen az úton
Odaadta a lelkét
Egy szívtelen srácnak
Hogy lehettél ennyire szívtelen?
Hogy lehettél ilyen
Hideg, mint a téli szél
Emlékezz, hogy hozzám beszélsz
Vigyázz, hogy beszélsz velem
Úgy értem, mindezek után
Miután mindezen keresztülmentünk
És olyanokról is tudok, miket soha nem mondtál el nekem
Igen, én is sok mindent tettem, de az a régi én voltam
Tudom, hogy újra akarod kezdeni
De titkolni próbálod majd
Úgy teszel majd, mintha nem is ismernél
Új barátnőd van?
Hát, nekem is van sok haverom
De a végén úgyis egyedül maradsz
Hogy lehettél ilyen gonosz,
Egy új embert hozol ki belőlem, amiről nem is tudtam
Elhatároztam, nem beszélünk- akkor miért telefonálunk hajnalig?
Miért ilyen dühös rám? Egyszer forró, egyszer jéghideg
Nem állok meg, és nem rontom el az örömöm- tudom, hogy megy ez:
Rohansz panaszkodni a barátaidnak, hogy elhagysz
Ők majd nem értik, mit látsz bennem
Vársz pár hónapot, és rájössz
Soha nem találsz nálam jobbat.
Csak beszélsz és beszélsz
De fogd már be kicsit a szád
Nem tudod min mentünk keresztül
Ők nem értenek meg minket
Most újabb dolgok után nézek
Hiába utálsz majd érte
Végül ellenségek leszünk
Tudom, hogy hihetetlen.
Hagyhattam volna így, rosszul
És nem tudtad volna jóvá tenni
De ma elindulok ma éjjel
Beleveszek az éjszakába…