Hiába vitted magaddal őket vannak napok...

Az eső hull a háztetőre, de nem érdekel. Olykor-olykor ejtettem könnycseppeket igen..
Nem félek sírni minden eggyes pillanat miatt amit veled töltöttem.
Hiába vitted magaddal őket vannak napok mikor hébe-hóba úgy érzem jól vagyok de igazából nem így van. Mi fáj a legjobban? Olyan közel lenni hozzád? És ezt olyan soksor elmondani neked? És utána nézni, ahogy elmész? Soha nem tudom meg mi lehetett volna és te soha nem tudod meg mennyire szerettelek. Nehéz elviselni, hogy elvesztettelek bárhová megyek is nehéz mosolyt erőltetni az arcomra.Még mindig nehéz felkelnem felöltöznöm élnem ezzel a gondolattal de tudom, hogy véget vethetek ennek elszeretném felejteni kiadni a szavakat amiket a szivemben örzök és melyekről tudom, kimondhatatlanok..
Soha nem tudod meg mennyire szeretlek és miaz amit megtennék érted...