Lehunyom a szemem és elképzelem, hogy lassan megáll az idő és én feléd nyújtom a kezem te felém indulsz mosolyogva én vissza mosolygok.Kérlek repülj a menyországba velem..Mert számomra te vagy akit kincsemnek nevezhetek te vagy ki fénnyel betölti a lelkem mert elvittél oda..ahol teljesen megváltoztam. Látom magam miként a naplementében kézen fogva veled sétálnék..De nem várom válaszod mert már ismerem de csak annyit kérek, hogy majd emlékezz rám, mert rólad szél az életem rólad szél minden.Egy álom altat el és elvisz engem oda ahol eggyütt vagyunk a csillagok allatt. Hozzád kopogtatok és várom, hogy ajtót nyiss de úgyérzem hiába kialudt minden láng többé nem láthatok..Egy gyertyafényes úton haladunk mind a ketten de az érzéseim miatt engem löktél félre.Érted meghalnék, darabokra szakadnék mikor veled vagyok érzem minket egymásnak teremtettek..Én érted nyújtom kezem nem kérek mást csak, hogy légy boldog..És repülj a menyországba velem(U) .
Egy kérdés csapja meg arcom, hogy ellened mit vétettem és, hogy miben hibáztam kinyitottam feléd szivem..De nyugtass meg, hogy ez nem igaz, hogy ennek nem így kellene lenni de jól tudom mennyire fáj az ha valaki már érted nem tud mit tenni mert már mindent oda adott..vagy félre dobott. És ami fontos volt számomra az darabokra tört. Mert amit neked építettem az neked nem tetszett.Nem tudlak elfelejteni ez nem olyan egyszerű.Mondd miért kinzol..Mondd miért? SZERETLEK. ne gyászold soraim mert érted írtam, mert érted küzdöttem, szenvedtem.
Közös emlékeinket a szabadba engedtem sírva néztem míg te rajtam nevettél..Sírva könyörögtem Istennek, hogy segítsen rajtam mégis rólad álmodtam.. Már csak azt a percet várom újra meg újra, hogy mikor ölelsz át mégegyszer.Próbáltam ellene harcolni de nem sikerült..
Egy kérdés csapja meg arcom, hogy ellened mit vétettem és, hogy miben hibáztam kinyitottam feléd szivem..De nyugtass meg, hogy ez nem igaz, hogy ennek nem így kellene lenni de jól tudom mennyire fáj az ha valaki már érted nem tud mit tenni mert már mindent oda adott..vagy félre dobott. És ami fontos volt számomra az darabokra tört. Mert amit neked építettem az neked nem tetszett.Nem tudlak elfelejteni ez nem olyan egyszerű.Mondd miért kinzol..Mondd miért? SZERETLEK. ne gyászold soraim mert érted írtam, mert érted küzdöttem, szenvedtem.
Közös emlékeinket a szabadba engedtem sírva néztem míg te rajtam nevettél..Sírva könyörögtem Istennek, hogy segítsen rajtam mégis rólad álmodtam.. Már csak azt a percet várom újra meg újra, hogy mikor ölelsz át mégegyszer.Próbáltam ellene harcolni de nem sikerült..
Érted írtam..Érted küzdöttem..Érted szenvedtem..(U)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése