Egy illatban van,amit nem ismerek.

Mindaddig megbíztam benned,míg meg nem mutattad a fogad fehérét,
azaz hogy milyen vagy.A szavaid nem nyomják el az illatot,
mert az igazság-hogy hol voltál-hol nem..
szemeid vérben,tele bűntudattal..a perem végén függsz tíz láb mélyen.
Elegem van abból, hogy idiótának érzem magam, szeretlek,de véget vetek ennek.
Egyszerűen nem akarlak szeretni,soha többé!
Olyan,olyan 'idejét múlt' vagy, Soha nem gondoltam,hogy így elvesztheted a szerelmem,
s most jössz könyörögve a maradásomért.
Hallani sem akarok rólad. Vidám vagyok,most,hogy leléptem,Kivillan az a kis fény a fejedben:hisz most jössz rá,hogy minden a te hibád.
Nem kívánod,hogy legyen egy időgéped,mellyel megváltoztathatnád a történelmet?
Mert csak így lehetnél velem.És most jössz az emlékekkel,ami egy kicsi csókkal kezdődött.
De most nem akarlak sem látni,sem érezni, s többé hallani felőled,
nem szeretlek,nincs rád szükségem,ki sem bírlak állni,
soha többé...