De hiába is vagyok Tőled néha olykor messze mert Te vagy minden gondolat, és mindennél a legszebb.

Tollammal a kézben,magány hangja mi meg szólít, hogy mért nem vagy itt velem, szívem hangja érted ordít. Mert tudnod kell, hogy szeretlek,és nem kell nekem senki.
Egy csókodért én képes lennék csatába is menni.
Hisz megfogant egy kapcsolat, és vele több száz érzés, így kifut minden sebemből a kínzó, fájó érzés.Fogod mindig kezem,mindig Te vezetsz utamon.Könnyebb így az élet
hogy Őt magam mellett tudhatom.Mert Te vagy nekem minden..a nap, a levegő,a harmat a fűszál,és a bársonyos szép legelő.
Csókolj mindig engem,ölelj magadhoz hogy érezd,hogy szeretlek és imádlak,ha hallanád csak kérdezd!
Minden pillanatom Tiéd, hiszen Érted tettem esküt.Mert vívok én bárkivel,
csak Veled szálljak messze el.Mert meztelen az életem,nem néma minden titkom,halkan súgod "szeretlek",már nem kell többé sírnom.
A nyárnak forró szele elhozott nekem Téged.Veled nyílt ki ezer rózsa,minden virág szirma szépet ontja magából, egy szív dúdolja halkan mindig szeret,ez a pár sor legyen neked, a szívemből egy szelet...
De hiába is vagyok Tőled néha olykor messze mert Te vagy minden gondolat, és mindennél a legszebb.
Az elveszett felem,kiről oly sokat én álmodtam.Veled lettem egész,így én szívedet leláncoltam.Nélküled a világ oly üres volt és színtelen,de megleltelek Téged
az életem így nem szívtelen.A hiányodat érzem, mintha ezer tőr meg szúrna,
de szeretsz engem, érzem,ezt a szívem is jól tudja.
Ha megölelsz, ha csókolsz,minden gondom tova libben.Nem csak átutazó vagyok,
én már nem megyek el innen.Lelked városába költöztem, szerelmed utcájába,
elméd legmélyére, szívednek házába.