Reggel a villamoson úton eggyik helyről a másik felé arra gondolok, hogy a hova megyek? oda minek megyek...Melettem egy fejben egy fejhallgatóból az élet ritmusa tuccog arra nézek kicsit meszebb ismerős arcot látok.És a következőnél 3 utas leszáll sok év eltelt de álmaimban hányszor is láttam én ugyanezt az arcot de mégsem ugyanezt szeméből eltünt a fény...
Mikor utoljára láttalak csillogtál úgy fájt, hogy nem vagy az enyém most csendben nézlek és csak az fáj, hogy mennyire nem fáj semmi.
Nem az idő az ami átlépett rajtad észre sem vetted, hogy elveszett egy haszontalan kis apróság ami nélkül élni nem lehet.. A napba nézek és látom, hogy nincsen mit sajnálnom..
És a következőnél minden utas leszáll. . Rád nézek..És látom..Nekem nincsen mit sajnálnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése