
Ha meg se kérdeznéd én elmennék,el Veled.A végtelenbe repülnék,mert csókod íze felhevítAngyal... Betakarnak karjai,Mert éltetnek távoli szavaid.Fények,csak repülsz,a holnapot félted.De én elmegyek a pirkadattal este vissza jövök érted!Hiszem,hogy láttalak,Te ott voltál mellettem.Erőt adtál, a lehetetlent megtettem.A gondolatod sarkalta a tollat rá a papírra.A szemed csillogása küldi a fényt a zafírra.Tudom,hogy létezel,hogy nem egy vízió voltál.Egy lázálom,hallottam hangod.PárnámonKönnycseppet.Érted a könnyfátyolt átvágom.És átlépek,a túloldalon,ha átérek.Egyszer talán ott vársz rám.Érted akár a legfényesebb csillagot is lehoznám.Ami eltompult fényed mellett pusztán.Sötét fényt pont szép,de mára már csak emlék-foszlány.Te vagy a jelen,az idő,ami nélküled..Ólom lábakon mássza meg a végtelen.Hatalmas dombjait szüntelen.Álmodom egyszer talán ott ébredek a válladon.Angyal! vigyél magaddal...Semmi nincs már ami a világomba marasztal.Angyal! Repüljünk az álmokkal..Velem vagy mint csillagok a magányos vándorral!Bűneink mosolyra késztetik a Napot..Mikor Ő hozzánk el érkezik,minden perc halott.Megáll az idő az felhők hangjától.Válnak köddé,majd angyalként szállnak.Csókjától virul el az égbolt.Ha Ő nincs akkor már nem értem a szép szót!Akadt olyan perc,hogy nem vágytam az életre.Ha Ő nem volt Velem,csak a reményt tartott életben...Magányosan égtem az emlékek máglyáján.Elrepülnék hozzád a gondolatok sárkányán,De a felperzselt vágyak a megemésztett pillanatok.A szerelmet feltölti,nélküle már üres vagyok!Nyitott szemmel bolyongok a vakok közt az árnyakkal.Emlékszem,hogy simítottál gyengéden a szárnyaddal...Amióta vagy Nekem,új értelmet adtá..lAz első keringőnk után a szívembe ragadtál..A szívembe égetted a pillantásodat..Nem kértél mást csak a kitartásomat...Én várok,ígérem várok amíg kell,Amíg tudok majd együtt szállunk fel. Nincs már semmi ami a világomban marasztal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése