Vérrel írott sorok álmatlan éjszakák..Elfáradt szempárba fojtott kegyes hazugság. Még bírom..Még bírom nélküled..

Emlékek sorakoznak a polcon.
Kis tárgyak mikhez kötnek még a remények.
Már már elfelejtve..Mi volt.. Mi lehetett volna..
Csak pár dallam hívja fel a figyelmem mindarra, hogy valami még nincs rendben.
"...Valami hiányzik..."
A világ voltaképp ugyanolyan, de mégis megváltozott.
Te halkan lépsz tovább, mintha nem fájna semmi.
És belül üvöltöznek az érzések.
Az igazi fájdalom az amit magunkban hordozunk csendesen...