Mikor sétálok az ismerős helyen felderengnek emlékek...képek amik hozzád kötnek.. És a jővő..az évek amik majd nélküled telnek.

Már rád sem tudok nézni,
Nekem csak rosz az ami róllad szól.
Már elakarlak felejteni.. Főlleg ha te is hagynád.
Mert érzem itt a boldogság, nincs szükségem rád.


Mikor sétálok az ismerős helyen,
felderengnek emlékek, hogy milyen volt a szemed,
és az ahogy fogtad a kezem.

Te őszinte voltál mindig, most én is az leszek.
Nem várok már semmit, de lenne egy kérésem.
Engedj el és hagyd, hogy újra éljek,
Ne akarj látni szokd meg köztünk mindennek vége.

Bár kicsit nehéz még ha másra nézek, látom mi minden lehetne,
de érzem azt is, hogy benne is csak téged kereslek.
Nehéz de az idő gyógyitja a sebeket, lezárlak legbelül..Isten veled.

Valami ilyesmi ha unatkozom:') 3 éves vers. Milyen béna voltam akkor atyaég xD

Ha majd egyszer újra látlak mosolyogva köszöntelek..
talán eljön a nap mikor majd az új barátomról mesélek neked.
hogy mennyire jó és könnyű nélküled, hogy megadta más mert te nem tetted.

Nem fog fájni ha te is mással vagy és
én is büszkén mondom majd, hogy ez hidegen hagy.
Boldog leszek ha elfelejtelek egyszer.
És ha majd másra mondom azt: nekem csak ő kell.

Ábrándozok róla, hogy egyszer eljön ez az idő,
és elmúlik a szenvedés ami az éveket nézve nem kevés..
Azt sem tudom mit szeretek benned, csak azt, hogy nekem így ez már nem megy..

Várom a napot mikor a szél elfújja emléked képét,
Mikor elnyomja hangod emlékét.
Mikor nem látom magam előtt arcod... Mikor nem reménykedem, hogy én vagyok
gondolatod. Mikor elmúlik minden és kisüt szivemben a nap, mikor ha vissza emlékszek arra gondolok, elmúlt egy pillanat alatt.

És majd ez a fény beborítja lelkem,falat épít feléd..
Nem tudod át törni.Nekem ennyi elég.