Ülök a zöld gyepen nézem a kék eget hóesésben látva, hogy elsötétülnek a fellegek.

Nem mostani vers ergó nem kapcsolódik a mostani érzéseimhez. Nem félreérteni cicákok ^^
Kicsi voltam amikor írtam szóval ne röhögj.


Már nem merek a szemedbe nézni hisz félek
meglátod rajtam mindazt amit érzek.
Hogy amikor átölellek tudom legszivesebben el sem engednélek.

Titkolni szeretném szívem hangját, ez egy olyan dal
amit senki nem hall.Pedig napról napra egyre hangosabb a zaj.

Már bánom, hogy hagytam, hogy lásd mit gondolok rólad,
De most megváltoztatom. Átmegyek a folyó túl partjára mellettem van a csónak.
Beszálok és elmegyek messzire..
Akkor is feledni foglak ha te megnehezíted ezt,
És ha szép szóval nem megy pár illetlen szó mindent rendbe tesz.
Elmarlak magamtól és elmúlik az érzés, majd a végén a pillangó
nem a gyomromban repked hanem ott a kert végén.

És nem nyillik már virág ami rád emlékeztet,
leülök a zöld gyepre és csak nézem a kék eget.
Nézem ahogy múlik az idő..S belefeledkezve eljönnek a csillagok
s hiába minden mert a csillagokból kirajzolódik az arcod.

Akkor majd elalszom és később újra kiülök a zöld gyepre
nézem a kék eget. Ahogy elsötétednek a fellegek.
Majd beszélgetek a levelekkel mi az idő elmúltával mellém hull,
és úgyanúgy ott leszek mikor újra beborul mikor hó esik körém
és ülök a hidegben. Téged várva.
Ott leszek akkoris és egyszer majd ha eljössz többé nem leszek árva.