Újra péntek, megint vége egy hétnek, de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kösz, jól vagyok..
Miért van, az hogy közel érzel valakit magadhoz és mégis eltávolítod. Miért van az hogy nem kell ha van, de megdöglesz nélküle és ott él benned mindig a vágy nagyon mélyen érte, de tudod hogy nem helyes és más a fontos másra kell koncentrálnod és ez az érzés ritkán tör elő, de akkor feltépi a sebeket, és nem tudod miért van ilyen hatással rád vagy hogy milyen következménye lesz, nem akarsz engedni de vannak gyenge pillanatok amikor bizony a szíved megszakad
Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod? Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned? Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd? Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy? Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál? Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár? Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár? Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy holnapod?"
A szívem tört most össze, remegve nézek már a múltba, könnyes szemmel állok egy körbõl kirúgva. Többet nem találkozunk, többet nem látlak már, egy gyenge szellõ kellett, összedõlt a kártyavár. Nincs már több esélyem, nincs lehetõségem, hogy szemedbe nézzek és kezedet elérjem. Rengeteg emlék után tanít meg az élet ragaszkodni mindenhez mit a jövõ szétszed.
Furcsa érzés, ha van valaki, aki mindig megnevettet, aki mindennap hiányzik, akiért feladnád a saját céljaid, akivel szemben sosem vagy önző és tudod hogy mindig melletted áll. Ha van valaki, akivel megosztod az összes titkodat, és akármennyire is megbánt sosem tudsz haragudni rá. Mindenről csak ő jut eszedbe és rengeteg emlék köt össze vele. Furcsa érzés tudni hogy semmi sem tart örökké és hogy mint mindennek, ennek is vége lesz majd. Ahogy telnek a napok, egyre jobban félsz hogy egyszer ez is véget ér. És tudod azt hogy rá örökké emlékezni fogsz és életed végéig a lelkedben él majd a rengeteg emlék. akkor is ha már eltűnnek a közös álmok, tudod hogy őt már örökre a szívedbe zártad és örökre az életed része marad. mégis fáj arra gondolni hogy véget ér majd, hisz a szíved egy része már örökre az övé. Úgyhogy használj ki minden idő amíg vele lehetsz. az élet túl rövid ahhoz hogy veszekedjünk, hisz azt az időt szeretettel és nevetéssel is ki lehetne tölteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése