Késő este volt. Nyugalomra vágytam a hosszú hétköznapok után.
Csak önmagam gondolatait akartam hallani, fürkészni bennük, hogy jobban megismerjem magam.
Sötét volt, s mivel az utcáról alig szűrődött be némi fény így várnom kellett míg a szemem hozzászokik a homályhoz.Ha az ember egyedül ül a sötétben félelem lesz urrá rajta. A sötétség baljós, nem látod mi van körülötted. Persze reményeid szerint csak a fényben fejedbe rögződött kép. Pár bútor, pár poszter a falon. Egy tükör az ajtód mellett és az ágyad előtt. Az ember kombinálhatna.De most nem..Valahogy eggyé váltam a sötéttel. Hagytam, hogy a gondolataim szabadon tekeregjenek a fejemben.