Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítva védekezzenek a hideg ellen. De minél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ezzel az ember is. Ha eltávolodik a társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, néhány szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell vislenie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét tűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, melyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.