Karjába borulva könyörögsz mentsen ki.Mentsen ki ebből az örökös korforgásból, hogy ki fontos elmegy.Hogy a harag mindig előbbre van a szeretnél.Hogy az ember mármár képtelen megbocsájtani.S hogy a felejtésre képtelenek vagyunk.Hogy van ki szegény s nincs mit ennie.Hogy van ki gazdag mégsincs mit becsülnie. Hogy titkokat nem mesélsz messze álljon tőled, hisz nincs kinek mondani úgyis kiderülne. Hisz nem bízhatsz.
Állsz előtte nem öntöd szavakba de lelked könyörög. Bár nem vagy költő.S ő úgysem értené. De szemed könyörög. Mentsen ki- Ne hagyjon el.
Legyen ő...kiért minden más homályba vész.Valaki akit mindig magad mellett tudhatsz.