Emlékszem milyen szép volt régen mikor a barátokkal ültünk a fűben,
szikrázó napsütésben. Nem voltunk egyedül ott voltunk egymásnak és ott volt ő is
aki többet ért mint százak.
Emlékszem ahogy ültünk néztünk fel az égre néztük a föld hogy forog és mennyi mindent láttunk szépnek.
Emlékszem ahogy őszbe fordúlt a nyár de azt sem bántuk levelekre lépve boldogan sétáltunk.
Emlékszem arra mikor megeredt az első hó és mi rohantunk korizni ahogy befagyott a tó.
Emlékszem milyen szép volt mikor szemembe nézve azt mondta szeret, és még az is szép volt ha italtól fájt a fejem mert akkor is velük voltam és ezt nem lehet elfeledni az elmúlt éveket el lehet rejteni de feledni.. feledni sosem.
Semmi nem lesz olyan mint régen jöhet új jöhet szebb de én ide be véstem minden szép emlékem minden boldog percem. Minden veletek töltött nappalom s éjjelem. S köszönve intettünk búcsút egymásnak hisz az is eltünik aki sokat ért a tegnapnak. S könnyes szemmel intettünk búcsút de hisszük az össze forr még az utunk.