S hajában csomót kötött a téli szél előre néz és nem remél.
Szeretett hiába a fájdalom nyitja fel elmélyét gondolatokba mélyed a hideg szél fagyasztja lávaként izzó szivét.
S az megfagy valami láttán. Az arc megfagy a száj le dermed a szó megfakul.
Ott áll s mit mondhatnék? Közel húz hideg szájon forró csók kémkedik.
Kémkedik érzelmek iránt kémkedik a szív mily gyorsan dobban?
Érte dobban tán másért?? A csók mindig kémkedik. A szív mindig remél.
Az agy nem felejt.Emlékeimben él.