Lassú beletőrődés szemhélyamon ahogy tükörbe nézek apró könnycsepp indul arcomon semmit se értek csak állok büszkén így mégis némán arra várva a fájdalom majd köddé vál.
Ha jó leszek és néha másokkal is törődöm de miért tegyem hisz velem senki sem törődött eltaszítottak mikor én a legjobban ragaszkodtam.Hogyha szeretek az fáj, ha gyülölök éget csak elakartam mondani mit éreztem de már azt sem tudom miért, hogy mi tart még életben.
Tudom bántottalak ígyis és bántok majd még 100akat a szeretet mint szó többé nem hangzik el hiába.Kinek szárnyat adtam elrepült a néma sötét végtelenbe kinek titkokat meséltem ekf elejtette éjjelente kinek szivemet adtam drótkerítésre tűzte fel akit közel hívtam magamhoz azt ordította tűnjek el...