Amikor rámnéztél én ott estem fogságba,
Mosolyod volt az mi akkor ejtett csapdába.
Mutatnám a világnak ez őszinte szerelem,
Hisz az idő múlik s én el nem feledem.
...Ami vagyok nélküled néma víztükör,
Ha álmaimban jó a valóság miért gyötör.
Azt mondtad szeretnél boldognak látni,
Hát miért hunytál szemet ha láttál sírni.
S most ruháim pakolom búcsúlevéllel a kézben,
S elmegyek messzire szívem vissza nem kérem.
Az emberek arca most könnyekre tekint,
Ki sajnálja, Ki legyint.
S hova mész most? Nem lesz jobb máshol..
A szép idő messze szállt, de nem lesz jobb távol.
Ha tehetnéd most vissza fordulnál,
De tovább mész s sosem feleded illatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése