Lét a halálban.

S szemed lecsukod.Ez volt utolsó pillanatod.
Sötét árnyak adnak most teret, a komor valóságnak.

Hol vagy most? Ki vagy most? már nem látod.
Névtelen vagy egy kietlen tájon,
A sötétségben helyed nem találod.

S nincs nap többé mely reggel besüt az ablakon,
Nincs ember többé ki kopogtat ajtódon,
Nincs szerelem sem bánat, nem vagy hős,
vesztese vagy e világnak.

S vesztes ő is. Vajon ha gyászhírt halja.
Arcát könny borítja?
S vesztes ő is elvesztette mosolyod,
Elvesztette szerelmed, s minen pillanatotok.

S vesztes az ember ki szerette,
S a gyászruhát felöltötte.
S vesztes a pap is ki gyász misét tart,
S vesztes a föld is mely egy halottól búcsúztat.