Bíztam már annyiszor hittem a jövőben,
Aztán egyedül bolyongtam a sötétben.
Szenvedtem és sírtam nem tudtam elhinni,
hogy ez a történet csak álmaimban idilli.

Nem vettem észre, hogy vége, nem akartam elhinni,
hogy ennyi. Mond megérte?
Vajon emlékszel e rá mennyit sírtam érted,
Vajon emlékszel e meddig vártam csendben.

Vajon eszedbe jutok e néha ha nem is én a tettek,
az eggyütt töltött pillanatok a feledhetetlen percek?
Vagy csak nekem feledhetetlen s te nem is emlékszel,
De feleszmélsz majd egyszer ha egyedül hagy számodra is az eggyetlen..