Köszönöm.

Nem tudom te mit éreznél ha mindenki aki számít átverne és magadra hagyna.
Ígyvan nem tudom te mit éreznél. Azt viszont tudom, én mit éreztem.
Hogy mit éreztem amikor a legjobb barátnőm egy srácot választott helyettem sőt azt a srácot aki elvileg a barátom volt?
Hmm.Mit éreztem..Gyülöletet.Határtalan gyülöletet haragot, és igen mindenkinek van egy éne a démon aki bosszúért kiált. Na igen ez voltam én.Hajtogattam, hogy nem éli meg ha velem találkozik s amíg él ott teszek neki keresztbe ahol csak tudok.míg..
Míg meg nem láttam őt újra. S hová tűnt a harag, s hová tűnt a gyülölet.
Egy lány volt előttem és minden emlékem feljött - Megöleltem. Ember vagyok én is. Akkor is ha néha én is követtem el hibákat - ember vagyok.
Aki bár megbocsájt de sosem felejt.S vajon vagyok e az az ember aki gyülölettel néz ma? nem..S vajon vagyok e az az ember aki hibátlan? nem. S az? Akinek megbocsájtanak? Vagyok az az ember??? Semmisem biztos de egy dolog igen.
Változtunk...


Mit éreztem akkor amikor Bencével vége lett?
HM..Nem tudtam elképzelni nélküle. Emlékeztem rá amikor részeg volt és veszekedtünk.
Össze pakoltam a szobáját, hogy meglepjem. És ő veszekedett velem mert féltékeny volt. Belekezdtem abba a mondatba, hogy össze pakoltam hogy örömet szerezzek te pedig csak.. nem tudtam folytatni.Könnyek törtek ki.. És ő magához ölelt.
Megcsókolt és én azt mondtam magamban.. Nem számít. Szeretem. És igen hiszek abban, hogy a veszekedés utáni csókok a legjobbak. Emlékszem amikor nállam volt, és a kanapén ültünk és azt mondtam, hogy azthittem ábránd ha valaki hasában 1 csóktól lepkék repkednek.De rájöttem, amikor megcsókolt, hogy nem illuzió. És mai napig emlékszem minden eggyes eggyüt töltött napra és pillanatra. És tudom, hogy igaz az is " ne sírj mert vége lett mosolyogj mert megtörtént. " Átvágott és én is őt. De mindennek ellenére örülök, hogy volt nekem. És annak is hogy az azt követő sorozatos veszekedéseknek vége, és végre mondhatom, hogy barátok vagyunk...

Mit éreztem akkor amikor úgyéreztem szeretek valakit aki azzal ráz le, hogy nem akar kapcsolatot?
hm. talán ez a legrövidebb része mindennek. Azthiszem azt éreztem, hogy gyülölöm.
Nem tudom talán már senkisem emlékszik de eggyik versem utolsó mondata volt, hogy nem az a baj hogy nem kelettem neki... " hanem hogy megcsókóltál akkor is ha tudtad, hogy nem lehet. " Próbáltam elmagyarázni önmagamnak, hogy tényleg nem akar kapcsolatot, s hogy nem csak arra kellek neki. Hisz verseket, dalokat ír. Nem lehet, hogy ő akkora...hogy csak arra kelljek.
De gyülöltem azt, hogy azt mondta boldognak akar látni de szemet hunyt afelett, hogy minden találkozáskor sírtam. És hazudna ha azt mondaná nem tudta pontosan miért. Ott volt minden szavamban.Vagy pillantásban.
De felfogtam. Felfogtam, hogy elkell érni egy baráti szintet és ha ez nem megy elkell tünnöm örökre a látohatárból.

Ez volt szavakkal leírva a múltam. A múltam 3 emberből állt. Hozzájuk szólt minden versem. Minden pillanatom. Ez a 3 történet mindaz amire emlékszem a múltamból.

És most nézzük a jelent...

Nincs legjobb barátnőm de egy dolgot biztosan tudok.Nem egy olyan ember van, akire számíthatok bármi gond van.
Van munkám. Jól tanulok. Rengeteg barátom. És azthiszem jó életem.
Lehet, hogy nincs egy srác sem aki igazán megfog.De nem élek már a múltban.
A jelennek élek és ezzel a bejegyzéssel végleg lezárom a múltam.
Nem lesz több vers a múltnak csak a jelennek. Nem lesz több szomorú történet ami arról szól, hogy vágtak át.
Arra fogok koncentrálni, hogy olyan ember váljon belőlem, hogy a szüleim büszkén tekintsenek rám.
Nem várok szerelmet sem. Bízom benne, hogy rövidesen eljön. És tudom, hogy elfog.
17 éves vagyok miért keresném görcsösen?? Ha akar megtalál. Tudom, hogy meg fog.

És mit érzek most? Azthiszem boldog vagyok.

És mindent azoknak az embereknek köszönhetek akik mindig melettem vannak.
Egyrészt köszönhetem az anyukámnak. Aki bár kibirhatatlan elég sűrűn akárcsak én.. xD
De tudom, hogy szeret. ÉS én is őt!!.

Köszönhetem a nevelő apámnak aki azért veszekszik annyit, hogy legyen belőlem valaki.
Aki eltart. És remélem egyszer érzi majd úgy, hogy nem kötelességből és egyszer béke lesz...

Köszönhetem a mamámnak aki lassan 18 éve bármi bajban melettem van.

Köszönhetem annak a személynek aki tartja bennem a lelket, hogy lehet jó is.
Bubuh(L).

Köszönhetem annak a személynek aki reményt adott arra, hogy minden másodpercben ismerhetünk meg olyat aki különleges számunkra.

És legfőképp nektek. Minden eggyes embernek akit ismerek és akikre ránézve tudom, egy világ részese vagyok. Nem egyedül.. Mert befogadott egy társaság..

És tudom, hogy az emberek mindig elmennek...De nem szabad elfeledni, hogy jönnek újak. Mindig a holnapnak élj, ne a tegnapnak.
Nem szeretnék többet ezzel foglalkozni, csak élő példát szerettem volna mutatni, hogy mindenen túl lehet lépni. Idővel.. :)