Az utcában most vásár van,
Sok ember nézelődik nyugalomban,
Egy asszony rohan csak keresve valamit,
S arcát ilyesztő álarc fedi.
Az emberek nem döbbennek meg, észre sem veszik,
hogy a nő álarcát könny fedi,
Fekete könny mocskolja fehér arcát,
Eláztatva csipke ruháját.
Leül egy padhoz fejét álomra hajtja,
Hisz nincs neki ott dolga.
Hisz nincs neki családja , nincs neki otthona..
S ruháján vírít a megeredő hó,
Álmaiban fedi őt meleg takaró.
Az utca sötétbe borul s a vásár véget ér,
A tér kiürül s az asszony örök álomba szenderül.
Olyan helyre kerül, hol nincs többé bánat..
S nézd..Álarcát levetve a könnyeket most mosoly váltja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése