Ahova most indulok...

Ahova most indulok, ott nem létezik fájdalom,
Aljas rágalom, hogy nekem nem fáj nagyon.
Ahova most indulok, ott nem vár rám senki sem,
Ha Te is elhiszed, én is elhiszem,
Hogy Te voltál az angyal, kivel jó volt a múltban,
Hogy szerettél akkor is, mikor hozzád bújtam.
Kattant a szívem, mint kulcs a zárban,
És beléptél Te, akire vártam.

Átrobogtál rajtam, felkavartad a sorsomat,
Nem tudtam eldönteni, hogy teher vagy gyorsvonat,
Ami elgázolt, ami szétszakított legbelül,
Eltörted a szárnyaim, a lelkem többé nem repül.
Játssz még egy szerepet, hogy valamit tehetnénk,
Mosolyogj rám úgy, mintha tényleg szeretnél,
Mert elégeti testemet ez a szörnyű láz,
Csillog a könnycsepp, csillog a máz.
Ezt nem neked szánom, hanem csak magamnak,
Hiába is mondanád, nincs értelme a szavaknak.

Ahova most indulok, nem vihetlek magammal,
Itt kell, hogy hagyjalak, búcsúzom a szavakkal.
Ahova most indulok, oda nem tarthatsz énvelem,
Elkap a félelem, indulok, ég velem.
Most sem vagyok erős, összerogyok kábán,
Most sem vagyok mesehős, aki megáll a lábán.
Búcsúzom. Úgy érzem, nem kell, hogy maradjak,
Veled vagy nélküled, tovább kell haladjak.

Nem kísér már angyal, nem kísér a holdfény sem
A szíved felé haladtam, de úgy látszik, hogy elkéstem.
Hiába is szerettem, nem maradtál mellettem,
Neked nem kellettem, az emlékeket eltettem.
Küzdök a szívemmel, küzdök a szavakkal,
Küzdök a lelkemmel, de nem vihetlek magammal.
Megszűnt az érzés, ami engem éltetett,
Elköszönök tőled, indulok, ég veled!