Mikor fiatalabb voltam,láttam aput sírni,a szélben átkozódni,
összetörte a saját szívét,és én csak néztem,ahogyan megpróbálja újra összerakni.
A mama megesküdött rá, hogy soha nem fogja ezt magának elfelejteni,
és ez volt az a nap,mikor megígértem,hogy soha nem fogok szerelemes lenni ,mert nem is létezik.
De...te vagy az egyetlen kivétel............
Talán tudom,valahol mélyen a lelkemben,hogy a szerelem sohasem múlik el,
és teljesen egyedül kell rátalálnunk egy másik útra,vagy pedig komoly arcot vágunk hozzá.Mindig szerettem így élni,kényelemben maradni,s távolságot tartani,
a fellegekben járni,addig,míg meg meg nem esküdtem magamnak,hogy beérem a magánnyal is, mert abban nincs semmilyen kockázat.
Keményen belemarkolok a valóságba, DE nem engedhetem el azt,ami itt áll előttem.
TUDOM TE NEM HAGYSZ EL AMIKOR REGGEL FELÉBREDEK...
te vagy az egyetlen kivétel................
te vagy az egyetlen kivétel................
[ És ez a 300ik bejegyzés:) ]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése