Még egyszerre lépünk, de külön utat járva...

Egy elfelejtett álom, néhány kósza emlék,
A szívem marasztal, bár az eszem szerint mennék,
Úgy érzem kell még, a csókod ölelésed,
Szemedben az őszinte, gyönyörű tekintésed.

A mosolyod, a hangod, hmm soha nem feledem,
Amikor egy egy szép napon, veled együtt nevettem,
De nem merem, félek, vissza ránt a magány csendesen,
nehéz kimondani, de hiányzol kedvesem.

Eldőlt egy vár, csupán egy meg ostromolt bástya,
Maradt fent belőlünk, a szebb jövőre várva,
Még egyszerre lépünk, de külön utat járva,
Szíved szerelmét, szívem még mindig vissza várja.

Én döntöttem, mára tudom, nagyot hibáztam,
Mert így szerettelek, ennyire hibásan,
Összetörtem mikor kezem elvettem két kezedből,
Sajnálom hidd el, teljes szívemből.

Én már nem alszom nyugodtan, forgolódok este,
Nyomaszt egy álom, elvesztettelek örökre,
Megbántam és tudom, hidd el, hogy vétkeztem,
Hogy azt ami a legjobb volt, magamtól el löktem.

pedig emlékszem rá, mennyit harcoltam érted,
Szívem még szeret, remélem még érzed,
Elfeledni úgysem tudlak, rájöttem, hogy kellesz,
Remélem, hogy még mindig, hogy még mindig szeretsz.

Ha nem hát legyen ez, egy örök emlék tőlem,
Tudom nehéz bízni, de hidd el fel nőttem,
Rájöttem a hibára, s megpróbálom javítani,
Hisz csak a te szemed, tud engem elvakítani.

Melletted nem volt gondom, boldog lehettem,
Te maradsz tudd, az igaz szerelmem,
Jöhetnek százan,meg ezren a párok,
Akkor is én ezentúl csak rád várok.

Egyszer én is meghalok, elvisz majd az isten
Nem maradok örökre, én is eltávozom innen
Melletted voltam, halhatatlan és örök
Nem gondoltam, hogy egy szívet ennyire össze török

Magam előtt látom, a két könnyes szemed,
Miattam vérzik egy szív, amely oly hűn szeret,
Bocsánatot kérek, kérlek adj egy újabb esélyt,
Folytassuk most ismét, a rólunk szóló mesét.