Előtted állok.. Szeretnék mondani valamit de a szavak nem jönnek.
Csak sírok és tudom mennyire fáj veled lenni. De azt is jól tudom..
Egy percet sem birok ki nélküled.
Sosem tudom, hogy tényleg nem értessz vagy csak nem akarsz?
Csinálnék egy filmet arról hányszor sírtam és hányszor pörögtek vissza az emlékek a fejemben.
Az a sok szám ami rád emlékeztet az a sok dolog amit nem tudok elmondani.
Nincs más vágyam csak kézen fogva sétálni veled, tudni, hogy velem vagy és nem azért mert én kérlek hanem azért mert szeretnéd.. Önző vagyok de te sem vagy hibátlan.
Te is önző vagy..Látod?? Még ez is közös bennünk. Mint annyi minden..
Próbáltam mással de nem tudtam elviselni, hogy egy csók után szemem felnyitva nem te álltál előttem.
Próbáltalak felejteni próbáltalak gyűlölni de minden hasztalan.
Már régen beszélnünk kéne én elkezdeném de aztán mégsem nem várom a válaszod hisz már ismerem nem értem miért vagy ilyen szívtelen.
Nem kérem, hogy válassz, hogy engedj el vagy légy velem mert ezzel csak az első szó mit elnyerek.
Az ég felé nézve suttogok, egyre csak kérem, hitesse el velem..te is gondolsz rám és az életem nem értelmetlen..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése