Tudom, hogy már rég történt, de nem megy ki a fejemből..
Tudod, nem vagyok már ugyanaz azóta a hideg novemberi nap óta.
Azt mondtuk, egy kis térre van szükségünk, de csak üres teret találtunk,
És az egyetlen dolog, amit megtanultam, hogy kétsébeesetten szükségem van rád.
Kérlek, meg tudnád mondani..Hová mennek az összetört szívek?
Megtalálják a hazafele vezető utat, vissza, a szerelemhez,
Ami tárt karokkal vár? És ha valaki szeret, nem szeret-e örökké?
A szemedbe nézek, És tudom, még mindig törődsz velem...
Elég sokat megéltem, hogy tudjam az álmok nem válnak arannyá,
És hogy nincs könnyebbik út, nem, nem futhatsz csak úgy el...
És ami köztünk van, sokkal több, Mint ami eddig bármikor megadatott,
És nem számít, mennyire próbálom, mindig csak rád gondolok.
És most, hogy itt vagyok veled, Soha nem engedlek el,
A szemedbe nézek..és már tudom, már tudom..
De ha mégis nélküled kell lennem..Megmondanád..Megmondanád hová mennek az összetört szivek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése