És most itt maradtam egyedül négy fal közé bezárva
A percek szenvednek várnak az idő halálára
Minden hideg,minden fagyott,belepett mindent a hó
Az összes dolog halott csak hiányod állandó
Néha már hallom lépteid ahogy közelebb jössz
Sokszor már látom arcod ahogy futva rámköszönsz
Ilyenkor szaladok rohanok hozzád de nem vár már senki
De az esti félhomályban én már látlak közeledni.
Talán holnap látlak újra,vagy csak hosszú évek múlva
Tán a változások vad szele az emlékeket fújta másik útra
Átsiklott a múltból átsikoltva
Felkavarva tudatod szavam szemét mellé hordta
Itt túl lassan jár az óra csak az ágyban hánykolódva vár a szóra..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése