
Sugárzó mosolyodért halok meg minden éjjel.Többé nem születek újjá, hamvaim szállnak a széllel.Több százezer kilométer, de én megtalállak, hidd el..Meglátogatlak még egyszer, kéznyomom testeden hagyom.Egy összegyűrt fénykép, széttépett levél az asztalon.Jha, köszönöm, jól vagyok, hisz teljesült az álmom..Miről nem feltételeztem volna rég, hogy megcsinálom.Na de mi lesz hosszútávon, lehet elveszik a varázs.Féltem az álmot, hisz az élet csak egy villanás.Pár pillanat, mi lehet, örökre megmarad.De eltűnik a szikra, van hogy minden kötél elszakad.Minden kimondott szó után van mit félreérteni..Fel kéne már ébredni, nem tudtok mást tenni.Miket...nem hoz vissza senki, mik az elmúlástól szépek.Emberek, kiket nem értekIgen.. hiába vártok valami szebbre, valami másra.A helyzet egyre rosszabb, esély sincs az újulásra.De már nem fordulok vissza, elveim mellett kitartok.A véleményt meghallgatom, de meg nem változtattokÁtkozhattok, én védekezem, ti támadtokHa nem tetszik a játék, hát nyugodtan .Úgy érzem, kialudt a lángja.De már nem érdekel ez sem, nem figyelek a világra.Te és én, egy újabb csalódás, ezt az elején tudtam......Mégis hozzádfűztem álmokat, sorokat neked írtam....Belül sírtam, kívül nevettem, de mi mást tehettem...Éreztem, hogy nem lehetsz már túl sokáig mellettem...Még sem féltettem, hagytam hogy szépenKimondjuk a búcsút és az álom véget érjen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése