Mert a múlt sincs rendben elveszni látszik, de mit holnapomnak hívok az is csak homályos képfolt..

Mikor mellettem voltál még minden rendben volt, szívem megnyugvásra lelt mikor vártál és kezem megfogva sétáltunk tovább. Sétáltunk a jövőbe érzések melettünk én magamba fogadtam őket de te ellökted. Nem tudom minek kell még, hogy itt legyél hisz nem őszinte és nem hiszem, hogy te még nem jöttél rá. Menni kéne már de tudom semmisem lesz jobb mert nem tudom kiverni a fejemből az emlékeket még mindig nekem üvöltöznek és ha nem vagy itt akkor is itt leszel az elmémben velem mert múltban élek még veled.
Nem tudok sírni mert sírtam már eleget és tudom ez téged nem hat meg de nem is várom el én csak utolsó csókot várnék könnyes bucsú ami elmaradt régesrég.
Nem tudok átlépni nem hiszek a sorsban, hogy nekem ez lenne megírva? Ha így van hát átírhattuk volna de minden gondolatom közé vág a tudat, hogy nem szeretnéd, hogy hiába sírok akárhogy szenvedek az érzéseiden változtatni nem lehet.
Feladtam már mindent nincsen semmi én már csak féltelek, hogy részem voltál köszönöm. Mert fáj de bekell érnem ennyivel itt már nincsenek nagy szavak..
Felírtam lapokra szívből, hogy szeretlek de most szét téptem apró darabokra és csak várok csendesen, hogy elmúljon az érzés, hogy felejtsem a múltat, hogy felejtselek téged mert már elfogadtam rájöttem, hogy elbuktam nem segíthet semmisem nincs életkedvem nincs semmimsem magaddal vitted az eggyetlen kincsem de neked adom így könnyebb nincs rá szükségem és nekem nem is kell új szerelem.