Lerajzoltam amit érzek,de a könnyek összemaszatolták...

Körülöttem minden sötét mint a lelkem,nincs már nyugalmam
én kitárnám a szívem de már tudom minden hiába
csak játék,ami kegyetlen,te elveszed egy részem
nekem ez nagyon fáj
már sírok csókot várnék,ami megnyugtat.
Minden szó egy varázsige ami romba dönt és pusztít
de már várom azt a napot,mikor minden ember ordít
mert az enyém vagy,többé nem kell lopni a percet
mert az egész világ békén hagy,erre vágyom
Ha rám nézel nem látod,h miért vagyok ily hallgatag
ne is keress benne értelmet ez én vagyok,így fogadj el
mint a bánat,ki a társam,mikor elmész nekem ő marad
ő üvölt más meg elhallgat,hogy féltselek a rossztól
mikor sírni volna kedved,akkor én is könnyben úszok
magas fáig kísérhetlek,aztán megint könnyes búcsú
újra romba dőlnek álmok,de én várok még egy szóra
erre vágyok
neked kitárom a szívem,ha ez játék akkor vesztek
akkor lefekszek és álmodok egy újabb halott tervet
meg egy újabb ócska tervet minek kulcsát könnyen adtam
ha akarod majd kinyitod vagy egyedül maradok.

Lerajzoltam amit érzek,de a könnyek összemaszatolták
próbáltam érvelni a tény ellen,a betűk ezt körbe araszolták
jobbról meg balról fújt a fülembe a szél
összezavartak a hangok,de még a tiéd bennem él
én érzem a csókod,érzem az érintésedet
ez egy dalba öntött színdarab és te végig nézheted
az agyam döntött a szívem vérzik a szilánktól
ami kínozta a lelkem,így lett homokóra a virágból.

A helyzet sajnos változik,de mit is várunk magunktól
miért tápláljuk a tüzet,ha az egész nem is rólunk szól
nem hiszed el,hogy fontos lett,hogy a kezem nyújtom feléd
de mit látsz akkor bennem,csak egy újabb halott mesét
többé nem teszek fel kérdést,inkább hagyom,csendben távozok
mert szeretlek és a boldogságot nem hagyom,hogy elvesszen
ha csak emlék kell hogy legyek,legyen ezt is vállalom
hogy részem voltál köszönöm,soha nem felejtek
már nem látom az értelmet,az életemmel játszom
miért nem fordítom a hátam a világnak és mit várok el
ettől a mocskos énemtől,ha 40fokban fázom
lázba kerget megint,újra látok
de csak jelentés a múltnak,mert a jövő ködben úszik
hogy a hold már rajtam nevet,és a napom elé kúszik
néhány sötét vihar felhő itt már nincsenek nagy szavak
én már nem tudom mit szabad,régen elvesztem.