Egyszer..

Az ablak nem nyílik ki többé.Itt bent minden olyan üres nélküled,
és előttem ellobban az utolsó gyertyaláng.Egy örökkévalóság óta várok már,
de végre közeleg a perc.Odakint gyülekeznek a sötét fellegek.
Elkell jutnom az idő végezetéig, oda ahol többé már nem esik az eső. A viharral dacolva, a szakadék szélén, és ha már nem bírom tovább, akkor arra gondolok,
hogy egyszer majd együtt rohanunk..És minden rendben lesz...
Egy félhold bukik alá lassan...Vajon rád is ugyanígy ragyogott?
És vajon megtartja, amit nekem ígért?Tudom, hogy egyszer megtalállak.