Csak az órákat számolom szokás szerint várhatok..arra..hogy sohasem jön el.

Szenved mert nem tud már mit tenni,Szenved mert nem bír már feledni,Nevetni próbál a tette erőltetett.Eltűnik a múltba hisz mindene elveszett.
Csak az órákat számolom..Szokás szerint várhatok arra, Hogy sohasem jön el, én marha.Behunytam a szemem és megbíztam benned.Lehunytam és te ott hagytál engem.Egyedül nem tudtam mit tenni ég veled.Egyedül voltam, egyedül nélküled...Mégis éreztem, mit más bűnnek tartott.Nem kérdeztem olyat mi téged is megbántott.Töredék a halálból míg az idő nem számol.Mindentől távol, félek magányomtól.S mégis vakok mutatták merre kéne mennem.Tudom..mit kell tennem, döntöttem.Kínospont...Ezt most túl tisztán látom.Kérlek had legyen csak álom.Ez most túl sok nem bírom.Én ezt, végig nem járom.Szembenézni nem merek veled..Egy gyorsvonat az égből..Mi rajtad lassan áthalad.Kék ruhába öltözött gyűlölet.Kiált: add meg magad!Mit meg tettél ne tagadd.Így is úgy is eltűnsz szépen.Ez a föld egy rázós játékgömbAz élet kezében.Ezer év sem elég ahhoz hogy mindent helyrehozzunk.Ezer év múlva is ott leszünk ahonnan elindultunk.Egy hosszú sorban állunk,Várunk az utolsó szóra.Szívvel lélekkel ami volt elmúlt.Leteszem a zsebkendőt hagyom kifutni.Nem vázolom az összes teendőt.Hogy veszendőbe ne menjen.Jövőm, bánatom, szerepem.Ebben a percben még szeretem.Később már kerestem.Majd végleg elfelejtem.Egy napon elfelejtem...Jobb lesz az árnyékban..Csendben a szobában.A külvilágot eltüntetve..Emberek, létezést, célokat elüntetve..