Bocsánat mindenért....

Terhek.Egyre csak tornyusulva vállamon..
Hitem ösvényén haladva végtelen álmokon át..
Multam csalogadtam magamhoz utolsó csókért,
halállal fizetve minden kimondott szóért.
A mécses mi még éltette a lángot szivem mélyében
aludni látszik hisz már nincs is kivel fényében osztozzam. A jövő csak egy tükörkép a jelenről...
Hagyj gyüjtsek erőt csak most utoljára szivem dobbanásából bucsúdalt formálva mi hozzád szól..
Utolsó csepp véremmel íródott rózsám szirmára..
Felhők közé emelt a tény, hogy veled létezem s a gyötrelem rémképeit szivemtől el lökhetem. De közénk állt sorsom mi mindig árnyékként kisért csak fájdalmat szült és nem mutatja az út végét...
Kopja fa a földben mi emlékét hordozza csak egy sor a korhadt fába vésve: örizd meg emlékem. bocsánat mindenért..
Sínre hajtva fejem mond mivé lettem az utolsó szerelvényt várom s már a könnyekben sem térek nyugovóra csend borul ajkamra hallom süvitését
végre közeleg. Elvakít a fény és hangod többé nem hallom szemem nyílik ujra rideg holttest egy élet csupán mi véget ért. Emlékekből állítok támaszt magam alá mi mankóként szolgál az élettelen test felett utolsó erőmmel kapaszkodom vissza hozzád bocsánat egy szó mi még elmaradt majd elnyel ujra magányom fénytelen elmém álmok nélkül hever itt mostmár üresen. az utolsó szerelvényt várom és még utoljára elvakít a fény hangod többé nem hallom......