Az eső még mindig esik szüntelen.Kinézek az ablakon de a cseppektől minden homályos.
A busz lasabban megy az emberek sietnek.
Mindenki arcán tükrőződik a csalódottság ami az idővel jár.
A napi programoknak annyi kinek lenne kedve ilyen időben bárhová is menni.
Még mindig bambulsz ki az ablakon. Egyre homályosabb a kép.
Csak szól a zene a füledben és álltalában alig várod, hogy leszálhass most azt kivánod bárcsak hoszabb lenne az út.
Belemerülsz a gondolatokba.. Észre sem veszed, hogy melléd ül egy néni aki később hozzád szól. "bocsánat, ha lökdöslek a virágaimmal. " Ránézel és csodálkozol.
Hol volt utoljára ilyen, hogy bocsánatot kértek tőled egy még megsem tett dologért. Hátra nézel figyeled az embereket. Mögötted ül egy hajléktalan. Sajnálod, de észre veszed, hogy folyik a nyála..És úgy alszik. A sapkáján bogarak mászkálnak. "pfuj" elundurodsz. És észre veszed, hogy ez a te megállód lekell szálnod. Leszállsz állsz az esőben nézed ahogy elmegy a busz. És csak csendesen suttogod "köszönöm". " Megmentettél a gondolataimtól. " Ez a hajléktalan elterelte a figyelmed így ma sem volt időd arra, hogy eszedbe jusson.
Jó uton haladsz. Már jól eláztál de azért kapucnit húzol a fejedre és sietsz haza. Keresed a kulcsod, kinyitod a kaput bejössz az ajtón. "sziasztok" köszönsz kedvesen a családnak. Rohansz a szobádba.Kinézel az ablakon..Lehúzod a redőnyt. Nem látod, hogy esik. Nem érdekel az időjárás.
Nincsenek gondolataid. Csak ülsz mint egy porcelánbaba. Ezt a napot is túlélted...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése