Hol is kezdjem... Ma annyira boldog voltam.
Nem volt rá okom. Így keltem..
Elmentem orvoshoz és még a rosz idő sem szomorított el..
Aztán megkaptam a leleteket és kiderült, hogy nagyon súlyos (folyamatos) gyulladás van a szervezetemben ami jelenleg még nem tudják, hogy mitől és így gyógyítani sem. A pc-kre gyanakodnak.Lehet kikell szednem. Ezen kivűl a vashiányom is teljesen tönkre tesz. Ezért alszom annyit mert már brutálisan vashiányos vagyok.
Kaptam gyógyszereket. De anyunak még nem mondtam el.. Nem hiszem, hogy beszedem őket.
Majd akkor szedem be ha úgy érzem van kiért felkelnem.
És ha már akkor késő lesz akkor tudom, hogy az én hibám és feladtam.
Csak egy "dolgot" szeretnék:(. Miért nem lehet?:(:(
És az miért nem lehet, hogy egy nap úgy menjek el az utcán, hogy az emberek nem néznek le? Hogy az idegenek nem szólnak be?
Egy olyan nap ami abból áll, hogy napsütésre ébredek? És, hogy úgy kelek fel tudom volt kiért? Már nem érdekel mi tart örökké. Már nem érdekel ha pillanatnyi is a boldogságom csak az érdekel, hogy nem bírom tovább.
"Nem érdekel a szép múlt mert a jelenen nem változtat. "
Emlékszem régen...Mikor álltalánosban egymást locsoltuk a flakon vizekkel. Sütött a nap és csurom víz volt mindenki. És úgy mentünk tanuló szobára. És ő megdicsért. Azt mondta jól nézek ki. Neki nem sokat ért de én minden szót a szivembe véstem.
Emlékszem arra is mikor kinéztem az ablakon és ott ült a padon és rám várt...
Arra is emlékszem, hogy mennyit veszekedtünk és, hogy neki vágott a keritésnek és, hogy később jót nevettünk rajta. Hányszor csapta rám az ajtótxD ... Hányszor idegesítettem fel..És hány szeretlek hagyta el a számat?
Aztán az a nap amikor ő elment..És én egyedül maradtam. Aztán amikor rájöttem, hogy minden amit adott hazugság volt. Amikor igazán rájöttem milyen buta voltam.
És a tudat, hogy már eggyáltalán nem hiányzik. Soha senki nem tudna meggyőzni, hogy vissza hozzam azokat az időket.
Tudod mi hiányzik? A TUDAT. hogy valakit én is szerettem..Valaki engem is szeretett.
És most?Csak én...csak én szeretek már.. engem ki fog?:( Ki mondja azt majd ha igazán feladtam mindent, hogy gyere és fogd meg a kezem??
Mi a biztosíték arra, hogy megkapom valaha is azt az egy kicsike dolgot amit szeretnék?Semmi..Sosem lesz az enyém. Miért harcoljak érte? Annyiért harcoltam már.
Nem várok tovább. Feladom. =/ - Már eljátszottam, hogy nem érdekel. Már eljátszottam, hogy más érdekel. Már eljátszottam, hogy jól vagyok. Már szinésznek is elmehetnék akár... Most ez ígyazigaz.
Napi beszámoló:
1.Orvos-ok.
2.Mamut-tali 1 sráccal (Ciklon találkozott vele de én is mentem )
Természetesen nem jött el. Miért? Mert helyes. És az miért baj? Mert nem tudom
ki vette észre de aki emo és hú de helyes többségében (srácokra értem) nem számít mennyire basszák át az embert. Úgyis annyi mindenki oda van értük-de ők senkit sem képesek szeretni.Senkisem elég jó nekik...-De miért ne basznának át bárkit hisz van még soksok naív kislány.
3. Keleti- Ciklont megbüntették a vonatok nem jártak buszozni kellett.
4. Busz- az ajtó becsukott egy nőt és fél órát üvöltözött, hogy miért nem lehet odafigyelni és, hogy ez életveszélyes.
5. Haza- végre..Azóta gép. Szar nap volt. Azis marad. Holnap kimegyek szerintem mamutba.. De lehet itthon maradok..Majd meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése