Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig.És ha képtelen vagy tovább adni..

A következő sorok eggyáltalán nem történtek meg mást akarok kihozni belőle.
Szóval a leírtak közül semmi sem valós esemény^^


Kiléptem az ajtón a hideg levegő egyből megcsapott. Az az ismerős reggel..
Amit annyira utálok.
Elsétáltam az állomásig felszálltam a vonatra és átadtam magam a gondolatoknak...
Aztán később..Mikor az utolsó órának vége lett..olyan gyorsan pakoltam össze a holmim amilyen gyorsan csak tudtam és rohantam..Nem akartam egy percet sem késni. Látni akartam őt..
Leültünk egy padra sütött a nap.Szép idő volt és én jól éreztem magam.
Kicsit komolyabbra fordult a beszélgetés és hirtelen úgy éreztem jobb lenne elköszönni. De nem lehetett..A szemébe néztem láttam rajta, hogy választ szeretne.
Nem tudtam csak motyogni ezt..meg azt..
Aztán őszintén rákérdezett.
Másra vársz igaz? Haboztam..Mit mondjak? Másra várok? De hisz nem.. Vagy igen??
Nem tudom. Utálom ezt a szót mégis minden mondatomban benne van.
Nem tudom.
Lehajtotta a fejét.Gondolkoztam mit csináljak..Rosz volt így látni de,hogy lehetne elmagyarázni azt amit magam sem értek? Át akartam ölelni de elhúzta magát. Megkért, hogy ne okozzak több fájdalmat. Előbb még én akartam elbúcsúzni de most ő ment el. Haza fele azon gondolkodtam vajon mennyire fogom bánni, hogy kilépett az életemből? Vajon miért hagytam elmenni mikor tudom, hogy az ok amiért ő elment sosem tesz majd boldoggá.
Alig, hogy hazaértem a telefon csörgött. Ismeretlen szám volt de sejtettem, hogy ő lesz az...
-Szeretnélek megérteni.
-Én is szeretném megérteni magam.De nem megy:(
- Nem leszünk előrébb. választanod kell.
- Tudom..
- Jólvan akkor itt az idő gondolkodj.Nem kereslek többé ha elszeretnél veszíteni ez pont jó módszer rá.
- De nem veszitheted el ami nem is a tiéd.:(
- Ez sosem rajtam múllott..
Leraktuk a telefont. Még hallottam a szavait az agyamban voltak.
Ráakart jönni miért nem tudom elengedni őt..vagy azt aki miatt döntés képtelen vagyok.
Egy ideig nem írt msnen.. Nem hívott. Aztán egy nap rámírt.. hónapokkal később.
De akkor már másért dobogott a szive. Kissé bántam, hogy hagytam elmenni.
És hogy nem tudtam mit is szeretnék..Mindezt egy olyan ember miatt aki sosem becsült meg. Elvesztettem azt..Aki igazán szeretett.
Nem szép dolog két vasat a tűzben tartani..Mert még megégetheted magad!



(Ez igazából leírom mégegyszer nem megtörtént esemény. Más okból van itt. Aki rájön miért az nagyon okos. ^^ )