Köszi, hogy feledtetni próbálod..Kár, hogy már túlságosan befészkelte magát a tudatalattimba..

Hellosziaminden.:)
Most csak pillanatra ugrottam fel mivel ma nem sok időm van.
Holnap festjük a hajam + rakok még szőkét bele, mert kevés. xD
Igazából mindent holnap csinálok a körmöm stb. Hisz pénteken már nemtudom mennyi időm lesz ezekre.
Fél6ra jön át Ancsí Ciklonnal pedig már reggel találkozom. A 20:00 vonattal megyünk Keleti onnan pedig go Glam. Pont odaérünk 21:00-ra szóval már minden elvan tervezve.:)
Hogy addigse unatkozzatok hoztam nektek idézeteket remélem hasznát veszitek.
És nagyon köszönöm, hogy kommentáltok<3 Elsem tudjátok képzelni milyen jól esik. Remélem így marad*-* . Ha nektek is vannak saját vagy akár kedvenc idézeteitek kérem komiba*-* A legjobbakat majd kiteszem meg kiváncsi is vagyok ti milyen idézeteket szerettek szóval hajrá ^^.

Egyszer régen nagyon nyomta valami a szívem, és persze ez látszott is rajtam. Ültem a padon, és előrerévedtem. Nem értettem hogy miért ez, miért így történik. Egyszer egy idős bácsi odaült mellém, teljesen észrevétlenül, majd így szólt hozzám: -Mi nyomja lelked? -Semmi ami nem megoldható...-válaszoltam.
-Én ezt máshogy látom... - mondta az öreg.
-Honnan tudja, hogy egyáltalán van bajom? Nem emlékszem hogy mondtam volna.
-Gyermekem... nézz rám!- mondta az öreg, és felé fordultam. Ráncos, de mégis sima bőre volt, és a szeme úgy csillogott, mint valami drágakő. - Látod ezt? -mondta, és közben feltűrte az ingujját. - Látod ezt a sok nevet a kezemre tetoválva? Én is azt hittem hogy ők az igaziak. De nem így lett. A tetoválás is olyan, mint a szív.A nevek itt is kis idő után elhomályosodnak,de soha nem tűnnek el. És ha ránézek a kezemre, látom azt a sok nevet, és eszembe jut minden jó ... de sajnos minden rossz érzés is, ami velem.. és velük történt.A szívben is ez zajlik. Meglátsz az utcán valakit, aki hasonít rá, talán teljesen ugyan olyan, mint ő.. vagy egy illat, amit akkor éreztél amikor melletted volt. Egy ismerős pillanat ami már mással történik, de veletek is ugyanaz történt. Benned él. És... tudom mi bánt... azt hiszed elfelejt. De nemfog...SOHA!



Ha fájnia kell, akkor fájjon most – mondtam. Mert előttem áll az egész élet és a lehető legteljesebben ki akarom használni. Ha választania kell, hát válasszon hamar. Én várni fogom. Vagy elfelejtem. A várakozás fáj, a felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk hogyan döntsünk.


Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép, míg csak élnem kell, sose lesz másképp. Ugyanaz a fájdalom,ugyanaz az érzés az a búcsú szó, amivel elmész. Nem számít, hogy hány év messzeség.Teli voltunk élettel,szabad volt a szívünk és én úgy hittem sose kell félnünk. Hova lett a boldogság? Hova a sok álom? És ami nincsen már miért kell hogy fájjon? És ha hívlak tudom senki nem felel...


...tébolyodott ez a világ, s benne én egy hülye bolond, ki azt hiszi összerakhatja újra, mi törött darabokra hullott....

Úgy érezte, az egész élete álom, s néha elgondolkodott afelől, vajon kinek az álma lehet, és hogy az illető élvezi-e.

– És mi lesz – kérdezte suttogva –, mi lesz, ha Nagyapa meghal? – Ó, te bikfic – nézett rá megrovóan Mikkamakka –, hát nem tudod,hogy Nagyapa sohasem hal meg? Az lehet, hogy egyszer majd már nem jár ki az almafáival beszélgetni. Meg talán veled se beszélget, velem se. De minden éjjel veszi a létráját, összeszedi a lehullott csillagokat, és mind vissza szegzi az égre.Mindörökké, a világ végezetéig.(Ezen kb elsirtam magam...hiányzikapapám:( nam1gotovább=/ )


Nem vagyok féltékeny típus, csak éppen nem tudom elviselni, ha hozzányúlnak ahhoz, ami az enyém...

Olyan nehéz úgy szeretni valakit, hogy távol van Tőled. Ha tudod, hogy szeret, de mégis kételkedsz benne. Mert szereted és félsz, hogy elveszíted...

Az egyik felem ki akar törölni a múltamból, míg a másik felem még mindig téged akar a jövőmbe.


Kérdezd meg magadat, boldog vagy-e, és máris nem vagy az.

Emlékek a fejemben arról a napról, mikor találkoztunk, olyan dolgokat mutattál nekem, amit sose fogok elfelejteni.