Annyira elegem van abból, hogy az emberek megszeretnék mondani, hogy éljek!
Miről írjak, és milyen formában!
Kit szeressek, kit gyülöljek, lassan azt is ti szabjátok meg nekem, hogy miről szóljanak a gondolataim???
Miértnem azon van mindenki, hogy a saját élete rendben legyen. Ne a másikét akarja rendbe rakni ha én így érzem jól magam akkor ezt kell elfogadni.
" Csak mondom amit érzek, de te érzed -e amit mondok?? "
Bár hiába is mondok akámit, nektek semmisem számít. Ki írom myvipre, hogyha felvesz msnre írj rám. Rámírsz? Nem. Kiírom, hogy NE ÍRJ dolgom van. Írsz? Perszehogy.. miért vennéd figyelmbe amit kérek..
Akkor, hogy mindenki tisztában legyen vele, ha én úgy akarom akkor arról irok a bogomban, hogy a szomszéd jóska éppen össze lett foskodva.
Ha akarok akkor ÍgY ÍrOk vagy akár "eszt meg ottan" mert ez mind az én dolgom!!
És, ezentúl ha valaki bele mer pofázni az életembe, a barátaimra vagy akármire ami hozzám tartozik nagyon nem leszünk jóban. Itt be is fejeztem ezt a témát szóval mindenki tartsa ehez magát. Hisz előszőr azzal jösz, hogy megakarsz ismerni, később az életem akarod élni.
Más :) "Mikor ugy szeretek valakit, hogy mással nem tőrödök. Akire nem harakszom akkor sem ha itt hagy kis időre csak a halálos ágyamon egy csókot kapjak tőlle. " *-* Lényegtelen ez miért,kinek,éshogy.
A másik. Hiányzik a város :( Megőrülök itthon. Érezni szeretném azt a reggeli időt.
A hideget..A sötétséget amikor csak én megyek az utszán és nincs más csakis én..Meg persze az üvöltő zene. Amikor a legjobban el lehet gondolkodni. Amikor magad vagy..
Sőt bármilyen furcsa az is hiányzik mikor 6 percem van, hogy leérjek és az ember csak rohan és megkönnyebbül, hogy elérte a vonatot.
Hiányzik, hogy az állomásra érve a sok ismerős arc akiket nap mint nap látok, hisz ők is a vonatra várnak.A fáradt arcok amit meglepődnek ahogy rámnéznek. A hely ahol még furcsaságnak számitok és nem rossznak.. Amikor már szét fagyok és távolból látom a vonatot és alig várom, hogy felszálhassak..Amikor utazok és az ismerős tájak..Ami mindig nyűg, amihez sosincs kedvem.
Mennyire is hiányzik amikor nincs.. Ez olyan, hogy amíg meletted van valaki nem érzed milyen fontos számodra..Mikor elhagy.Rájösz mit veszítettél.
Más szóval a nagy bkv sztrájk elválaszt a barátaimtól. Ha holnap nem jutok be pestre rendet rakok én a bkv-nál mert már nem tudnak unalmukban mit kezdeni magukkal!
Na igen és még valami ami említésre méltó..És milyen igaz..
“Az ember a világmindenséget beragyogó csillag, ha szeret, és szürkén félelmetes égbolt, ha nem szeret.” (Tatiosz)
Miről írjak, és milyen formában!
Kit szeressek, kit gyülöljek, lassan azt is ti szabjátok meg nekem, hogy miről szóljanak a gondolataim???
Miértnem azon van mindenki, hogy a saját élete rendben legyen. Ne a másikét akarja rendbe rakni ha én így érzem jól magam akkor ezt kell elfogadni.
" Csak mondom amit érzek, de te érzed -e amit mondok?? "
Bár hiába is mondok akámit, nektek semmisem számít. Ki írom myvipre, hogyha felvesz msnre írj rám. Rámírsz? Nem. Kiírom, hogy NE ÍRJ dolgom van. Írsz? Perszehogy.. miért vennéd figyelmbe amit kérek..
Akkor, hogy mindenki tisztában legyen vele, ha én úgy akarom akkor arról irok a bogomban, hogy a szomszéd jóska éppen össze lett foskodva.
Ha akarok akkor ÍgY ÍrOk vagy akár "eszt meg ottan" mert ez mind az én dolgom!!
És, ezentúl ha valaki bele mer pofázni az életembe, a barátaimra vagy akármire ami hozzám tartozik nagyon nem leszünk jóban. Itt be is fejeztem ezt a témát szóval mindenki tartsa ehez magát. Hisz előszőr azzal jösz, hogy megakarsz ismerni, később az életem akarod élni.
Más :) "Mikor ugy szeretek valakit, hogy mással nem tőrödök. Akire nem harakszom akkor sem ha itt hagy kis időre csak a halálos ágyamon egy csókot kapjak tőlle. " *-* Lényegtelen ez miért,kinek,éshogy.
A másik. Hiányzik a város :( Megőrülök itthon. Érezni szeretném azt a reggeli időt.
A hideget..A sötétséget amikor csak én megyek az utszán és nincs más csakis én..Meg persze az üvöltő zene. Amikor a legjobban el lehet gondolkodni. Amikor magad vagy..
Sőt bármilyen furcsa az is hiányzik mikor 6 percem van, hogy leérjek és az ember csak rohan és megkönnyebbül, hogy elérte a vonatot.
Hiányzik, hogy az állomásra érve a sok ismerős arc akiket nap mint nap látok, hisz ők is a vonatra várnak.A fáradt arcok amit meglepődnek ahogy rámnéznek. A hely ahol még furcsaságnak számitok és nem rossznak.. Amikor már szét fagyok és távolból látom a vonatot és alig várom, hogy felszálhassak..Amikor utazok és az ismerős tájak..Ami mindig nyűg, amihez sosincs kedvem.
Mennyire is hiányzik amikor nincs.. Ez olyan, hogy amíg meletted van valaki nem érzed milyen fontos számodra..Mikor elhagy.Rájösz mit veszítettél.
Más szóval a nagy bkv sztrájk elválaszt a barátaimtól. Ha holnap nem jutok be pestre rendet rakok én a bkv-nál mert már nem tudnak unalmukban mit kezdeni magukkal!
Na igen és még valami ami említésre méltó..És milyen igaz..
“Az ember a világmindenséget beragyogó csillag, ha szeret, és szürkén félelmetes égbolt, ha nem szeret.” (Tatiosz)
nekem te hiányzól mimóza <3
VálaszTörlésmate