Megint irok mert unatkozom és mi más dolgom lehetne mint gondolataim szavakban leirni.
Azt álmodtam hogy pesten vagyok és 1 Óriás rombolta le a házakat ölte emberek százait én meg 2 barátom 1 hát wcjében bujtunk el és igy nem haltunk meg. Szerinted ez normális?xD
Mostanában a távkapcsolatokon gondolkodtam nagyon sokat hogy msn virtuális szerelem nem mindegy hogyfemale vagy e-mail-el szemezem bár én a két kezed szeretem ez a gyengém...
De vannak emberek akik olyan kapcsolatokban vannak benne ahol akkora a távolság hogy hónapokat várnak egy adott személyre..és én ezeket az embereket nem kiröhögöm hanem becsülöm. és hogy miért?
Magamról itélve én sosem tudnék ennyi ideig várni valakire akit talán még sosem láttam 1x vártam 2 hónapot 1 személyre és el is mult a szerelem pedig előtte 8 hónapig jártam vele és minden nap találkoztunk...
Sokat szenvedtem miatta, de sikerült elég hamar elfelejtenem bár ez leginkább annak köszönhető ahogy ő bánt velem és hogy megcsalt nem egyszer de ezt már megszoktam mert a mai világban mindenki megcsalja a másikat...
Nekem 3 ismerősöm is van akik rengeteget várnak éppen egy netes kapcsolatra és igen keresett téma is ez mostanában hisz annyira érdekes hogy létezik szerelem ugymond a számitógéppel is..
Furcsán hangzik de azt tudom ajánlani hogy az tartsa mindenki szem előtt hogy boldog e így és ha ő boldog sose számitson mit mond más a netes kapcsolatokkal szemben hisz ha már nem boldog az ember 1 kapcsolatban előbb utóbb véget vet ennek. De sose azért legyen mert más telebeszéli a fejét..
Ez igazán fontos hogy magunk eltudjuk dönteni mi fontos nekünk és hogy ki mennyit ér meg..
Volt nemrégiben egy ismerősőm aki 2 és fél évet várt egy sosem látott srácra..
Elvégezte a srác az iskolákat és elment érte! Már együtt élnek...És kimondhatatlanul boldogok..
Mert nem minden történet végződik rosszul! bár ezek az esélyek joval kevesebbek mint ennek ellentétei...de semmisem lehetetlen.
Ha én netántán beleszeretnék neten valakibe amire eddig sosem voltam képes de ha egyszer megtörténne én érte mindenem feladnám és ugyanigy amignekem "megfelelne " ez a szituáció csak a szivemre halgatnék..Mert az ész előbb utóbb elfogadja amit a szív súg neki!
[Bár ha 1 mód van rá..a legeslegegyszerűbb nem beleesni ilyen kapcsolatba..de ha már mégis..)
Azt álmodtam hogy pesten vagyok és 1 Óriás rombolta le a házakat ölte emberek százait én meg 2 barátom 1 hát wcjében bujtunk el és igy nem haltunk meg. Szerinted ez normális?xD
Mostanában a távkapcsolatokon gondolkodtam nagyon sokat hogy msn virtuális szerelem nem mindegy hogyfemale vagy e-mail-el szemezem bár én a két kezed szeretem ez a gyengém...
De vannak emberek akik olyan kapcsolatokban vannak benne ahol akkora a távolság hogy hónapokat várnak egy adott személyre..és én ezeket az embereket nem kiröhögöm hanem becsülöm. és hogy miért?
Magamról itélve én sosem tudnék ennyi ideig várni valakire akit talán még sosem láttam 1x vártam 2 hónapot 1 személyre és el is mult a szerelem pedig előtte 8 hónapig jártam vele és minden nap találkoztunk...
Sokat szenvedtem miatta, de sikerült elég hamar elfelejtenem bár ez leginkább annak köszönhető ahogy ő bánt velem és hogy megcsalt nem egyszer de ezt már megszoktam mert a mai világban mindenki megcsalja a másikat...
Nekem 3 ismerősöm is van akik rengeteget várnak éppen egy netes kapcsolatra és igen keresett téma is ez mostanában hisz annyira érdekes hogy létezik szerelem ugymond a számitógéppel is..
Furcsán hangzik de azt tudom ajánlani hogy az tartsa mindenki szem előtt hogy boldog e így és ha ő boldog sose számitson mit mond más a netes kapcsolatokkal szemben hisz ha már nem boldog az ember 1 kapcsolatban előbb utóbb véget vet ennek. De sose azért legyen mert más telebeszéli a fejét..
Ez igazán fontos hogy magunk eltudjuk dönteni mi fontos nekünk és hogy ki mennyit ér meg..
Volt nemrégiben egy ismerősőm aki 2 és fél évet várt egy sosem látott srácra..
Elvégezte a srác az iskolákat és elment érte! Már együtt élnek...És kimondhatatlanul boldogok..
Mert nem minden történet végződik rosszul! bár ezek az esélyek joval kevesebbek mint ennek ellentétei...de semmisem lehetetlen.
Ha én netántán beleszeretnék neten valakibe amire eddig sosem voltam képes de ha egyszer megtörténne én érte mindenem feladnám és ugyanigy amignekem "megfelelne " ez a szituáció csak a szivemre halgatnék..Mert az ész előbb utóbb elfogadja amit a szív súg neki!
[Bár ha 1 mód van rá..a legeslegegyszerűbb nem beleesni ilyen kapcsolatba..de ha már mégis..)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése